ledobtam magam az ágyra. fáradt voltam, de tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. túlságosan zsongott a fejem. úgy zsizsegtek benne a gondolatok, mint egy eltévedt, zajos méhraj.
.állandóan azon gondolkoztam,hogy most vége van a barátságunknak?
többé már nem is fogunk egymásra nézni, beszélgetni?
igen,fáj. kibaszottul fáj,hogy levegőnek nézel.. mikor én mindig itt voltam neked!mindig

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése