2012. január 11., szerda

ledobtam magam az ágyra. fáradt voltam, de tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. túlságosan zsongott a fejem. úgy zsizsegtek benne a gondolatok, mint egy eltévedt, zajos méhraj.
.állandóan azon gondolkoztam,hogy most vége van a barátságunknak?
 többé már nem is fogunk egymásra nézni, beszélgetni? 
igen,fáj. kibaszottul fáj,hogy levegőnek nézel.. mikor én mindig itt voltam neked!mindig 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése