-Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve. 

yes... THANK YOU

csak ülök és húzod a szívem oda-vissza.

már nem az vagyok aki voltam

miért? 

mert vannak dolgok amik fájnak. a dolgok változnak és velük együtt az emberek is. 

kis dolgok,nagy dolgok.

ahogy az idő múlik, ugyan úgy változunk mi is. 

sokan azt mondják megváltoztam.

nem hiszem,tudom! persze,megváltoztam

nem fogok ugyan az maradni,örökre  

"-Mégis mi a baj? Annyira bánt, hogy ilyennek látlak. Miért nem mondod el? Mi történt?

- Semmi.

- Megint a fiúk. Össze vagy törve.

- Nem vagyok.

- De igen. Azért elmondhatnád.

- Nincs mit.

- Megint darabokban a lelked..

- Nem.

- Mindegy. De ha el akarod mondani, itt vagyok.

- Tudom.

- Jó.

- Már mindegy."

tetszel nekem, van valami a szemedben, a mosolyodban, valami varázslatos. tudod mikor a legjobb? amikor közönyös képet vágsz, amikor mogorva vagy, mert olyankor nincs benned semmi kedvemre való. azt hiszem azokban a pillanatokban el tudom hitetni magammal, hogy nem is tetszel, és akkor végre szabad lehetek egy kicsit, csak pár percre, amíg el nem mosolyodsz


megőrülök ! 

i need you to need me

tudom,hogy nem szabadna így éreznem.
a legjobb fiú barátom vagy, akinek elmondok mindent, akiben megbízok
akkor miért érzek pillangókat a hasamba mostanában,amikor meglátlak, vagy ha rám írsz?!
nem,nem! ó,dehogy is
nem vagyok beléd szerelmes... még nem
de már kezdek érezni valami mást is a barátságon kívül.
hm, és mit ne mondjak... nem valami kellemes érzés
egyáltalán nem!
legyen ennek vége..most!

talán az én döntésem volt a szenvedés. 

'valaki,aki elvarázsol, aki megsemmisíti az időt és a teret.. akire egyszerűen csak szüksége van a szívednek.'

-Félek.-suttogtam.

-Mégis mitől félsz?-mosolygott

-Félek, hogy eltűnsz és itt hagysz, hogy holnap már nem leszel itt velem és hogy pár hét múlva ezek már csak emlékek lesznek.Hogy reggel eltűnsz mellőlem és ami köztünk volt, egyszerűen csak elmúlik.

Nem is félek, rettegek.

-Butuska vagy. Sosem hagynálak itt. Hogy ha el is mennék innen, én vinnélek magammal ,mert te vagy az egyetlen akit soha ,semmilyen helyzetben nem tudnék itt hagyni.

már nem igazán blogolok, de megtaláltok itt: http://everybodylostme.tumblr.com/ : )
xoxo:*